Új jelszó kérése

Blog

2014.03.09 17:04
rokka

Rokka

 

A rokka lábbal hajtott, kézi fonáshoz használt eszköz. A fonás a szálak összesodrása, amelyek segítségével szálas anyagokból (pamut, gyapjú, kender, len) fonalak készülnek.

 

Szent Erzsébet fonalat fon a szegények számára

 

A fonalak fonását rokkán végezték. A rokkán a munkavégzés folyamatos.

 

Rokka orsója és csévéje.jpg

Orsójának patkó alakú szárnya van (lásd az ábrát). A szárnyakon fonalvezető kampók (f) vannak, amelyek a fonalat a csévére (g) vezetik. A szárny forgása adja a fonal sodratát, a szárny és az orsó kerületi sebességének különbsége eredményezi a felcsévélést. A cséve tehát a felcsévélésnek, az orsó pedig a sodrásnak megfelelően forgatandó, ezért mind az orsónak, mind a csévének zsinórkorongja van.

Az elnevezése szláv nyelvterületről való. Három fő szerkezeti egységet tudunk megkülönböztetni:

  • báb,
  • orsó,
  • guzsaly

 

Forrás: Wikipédia

 

A rokka használata során először a guzsalyon rögzítjük a szöszt.  Szálat húzunk belőle és átvezetjük a szárnyas orsó vezető nyílásán. Az orsó tengelyére rögzítjük a fonalvéget és a fonalvezető kampóra akasztjuk a fonalat. A rokkát lábbal elindítjuk és a szálat húzunk. Ezzel a laza mozdulattal a szál sodródik és tekeredik. Ha az orsó ezen része megtelik fonallal, akkor eggyel közelebbi kampóra rakjuk át a megsodrott fonalat. A fonalat folyamatosan így tudjuk fonni. Leírva könnyű, megvalósítani kezdőként nehéz. Gyakorlás kérdése.

 

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a rokka lábmeghajtásos szerkezet, amely egyidejűleg sodorja a szálakat fonallá és tekeri fel a kész fonalat a csévére. A rokka a kéziorsó munkáját végzi, ezért a fonásra kerülő rostcsomót vagy a rokka mellett tartott székes guzsalyra vagy a rokkára szerelt külön rokkapálcára kötik fel. A rokkának a századfordulón – a hajtókerék és az orsó egymáshoz viszonyított elhelyezése szerint – három fő típusa volt használatos: a Dunántúl ÉNy-i felén, valamint a Kisalföldön a fekvő és kisebb mértékben az álló rokka, a Dunántúl DK-i felén és az Alföldön a ferde rokka. Századunk negyvenes éveire a magyar nyelvterület többi részén is feltűnik a rokka. Jobbára azonban álló típusa terjed el.

 

A rokka gyakoribb nevei: a Dunántúlon rokka, ettől északra és keletre ropka, rofka, a magyar nyelvterület déli részén pörgő, pörgőrokka, a Tiszántúlon kerekesrokka, a Felföldön a Tarnától keletre egész Erdély ÉNy-i részéig kerekesguzsaly, Erdély többi részén fonókerék; a ferde rokkát itt-ott kecskerokkának, az állót a Sajó völgyében kutyaguzsalynak nevezik.

 

A rokka → fonókerékből történő kialakulása idején kézi meghajtású volt. Akkor vált rokkává, amikor kétzsinóros áttétellel az orsó és a cséve különböző sebességű meghajtást kapott, s így egyidejűleg sodorta és csévélte (feltekerte) a fonalat. Ez az eljárás a selyem cérnázásánál az É-itáliai filatoriumokban már a 13. sz. óta ismeretes, de a gyapjú és rostanyag fonására szerkesztett kézi rokka csak a 15. sz. óta használatos. Feltalálási helye valószínűleg É-Itália.

A lábbal való meghajtás bevezetése legkorábban a 17. sz. elején következett be. A fekvő és a ferde rokka még a kézi rokkából való átmenetet mutatja, s a 17. sz. második felében terjedt el Olaszo.-ban, Franciao.-ban, Hollandiában, míg Németo.-ban már az alaptípust jelentő fekvő rokka formaváltozata, az álló rokka hódít. Mo.-on a 18. sz.-tól kezdett a rokka terjedni, főleg ipari (manufaktúrás) alkalmazásban, de terjedését az ipari forradalom megszakította, s csak paraszti házi használatban terjedt tovább, főleg a 19. sz.-ban. Mo.-on gyakoriak a festett példányok és akadnak tarkán virágozottak is. A rokkapálca különösen Baranyában kapott figyelemre méltó faragott és gazdagon, aprólékosan kivitelezett karcolt díszítést. A Balkánra, D-Olaszo.-ba, a Pireneusi-félszigetre nem is jutott el a rokka, É-Skandináviába is alig. – Irod. Endrei Walter: Tévhitek a rokka keletkezésével és elterjedésével kapcsolatban (Népr. Ért., 1962).

A szösz letűzésére szolgáló, áttört díszű rokkaszeg (Bogyiszló, Tolna m., 1910) Bp. Néprajzi Múzeum

A szösz letűzésére szolgáló, áttört díszű rokkaszeg (Bogyiszló, Tolna m., 1910) Bp. Néprajzi Múzeum

Rokka (Tahitótfalu, Pest m., 19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

Rokka (Tahitótfalu, Pest m., 19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

Rokka (Vértesacsa, Fejér m., 20. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

Rokka (Vértesacsa, Fejér m., 20. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

Kecskerokka, virágos festéssel (Békés m., 20. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

Kecskerokka, virágos festéssel (Békés m., 20. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

Rokkavásár (Oroszló, Baranya m., 1926)

Rokkavásár (Oroszló, Baranya m., 1926)
Forrás, itt nagyobb képeket is lehet találni.: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-997.html

A Youtube-on találsz néhány videót (csak angol nyelvűt) a rokka működéséről (spinning wheel név alatt). Ez az egyik legérdekesebb: https://www.youtube.com/watch?v=irb0T4dY5i8

 

Remélem ezzel a blog bejegyzéssel  egy kicsit segítettem, hogy ezt a rég elfelejtett eszközt közelebbről meg tudjad ismerni.

Szerintem vagyunk néhányan akik szertnék ezt az eszközt megtanulni és használni. Így, ha valaki ismer rokka készítő mestert Magyarországon, akkor azzal vagyunk egypáran, akik felvennék a kapcsolatot.

Ha kedvet kaptál a rokkán való fonal fonáshoz, akkor sok sikert és legfőképpen kitartást. Van egy veszélye: aki elkezdi, az egy életre szerelmes lesz a rokka pörgésébe.

A Fonalclubban itt találsz sokszínű, gyönyörű szöszöket: http://fonalclub.hu/spl/773018/Kezzel-festett-szalaggyapju

És itt van egy könyvet arról, hogyan lehet rokkán és kézi orsón fonalat gyártani: http://fonalclub.hu/fonjunk

Webáruház készítés